A nap indításaként kaptam egy üzenetet, hogy a heti rendes KangAnyaTorna elmarad, mert csak mi jelentkeztünk. Sebaj majd itthon tornázok valamit, hiszen ezt az időt úgyis erre szántam. Flo, mintha megérezte volna, hogy ráérünk, ennek örömére 8:30 kor kelt csak fel és a cuki mosolyával el is indult a nap …
Na persze, meg ahogy azt elképzeltem 😀 …
Az első pofára esés nem is engem ért, hanem Őt, úgyhogy a cuki mosoly egy cuki kis véraláfutással egészült ki.
Nem vettem a jeleket még ekkor sem, hogy ez nem a nagy események napja lesz. Gondoltam mikor máskor lehetne kóstoltatni gesztenyét, ha nem most, végül is nem sietünk sehova.
- nagy ötlet- kóstoljunk gesztenyét
A gesztenye édes, a meggy savanyú, ez jó kombináció lesz. Igen, de sajnos a turmix darabkákat hagyott a gesztenyéből vagy a meggy volt túl savanyú, szóval hiába az igyekezet, egy laza nyelvkitolással elintézte a kisasszony a kóstolást.
Oké, de azért valamit csak kell reggelizni. Semmi gyümölcs nincs összeturmixolva, úgyhogy maradt a natúr joghurt banánnal.
Ez bejött, győzelem.
2. nagy ötlet- kóstoljunk akkor narancsot
Mivel a délelőtt folyamán egyszer még biztos megéhezik a gyerkőc, gondoltam ha már a gesztenyét nem kóstoltuk meg, akkor lehetne narancsot. Legyen narancslé, az tuti bejön. Kézzel gondosan kifacsartam, szűrővel átszűrtem, de nem igazán hatotta meg Flórát. Szóval megpróbálkoztam más gyümölccsel keverni. Persze Flo folyamatosan nyöszörgött és nyúlkált a konyhapult felé. Nagyszerű, addig szöszmötöltem a gyümölcsökkel, hogy újra megéhezett. Gyors turmix és már szedtem is ki edénybe. A kanalat a végén odanyújtottam felé, hogy ezt fogja hamarosan enni. Le is nyalta boldogan, úgyhogy alaposan kikanalaztam a maradékot a turmixból, Ő pedig vidáman ette. (nyilván ezzel a lendülettel, dőlt meg a “csak etetőszékben etetek” elvem). Viszont gondoltam meglovagolom ezt a hullámot és újra be is pottyantottam a pelusos popóját az etetőszékbe és már kanalaztam is volna a finom nedűt, amikor egy újabb nyelvnyújtással és fej elfordítással reagálta le a próbálkozásom.
(visszagondolva persze hogy nem volt éhes, csak irtó kíváncsi, hogy mi az az izgalmas, amivel anya másfél órája játszik a konyhapulton, ahelyett, hogy vele duplózna…)
Nyugtáztam, hogy nem fog enni, viszont rájöttem, hogy süt a nap és ideje lenne kimenni. Szóval a mosatlan hegy, amit sikerült felhalmoznom az még váratott magára. Egyrészről egy csimpánzként a lábamon, lábam között és lábam alatt lógó gyerektől nem egyszerű kivitelezni a mosogatást, másrészről, ha sikerülne, az csak úgy, hogy mire végzek, addigra pont elérkezne a déli alvás ideje, szóval ezt is, mint olyan sok mindent, félbe hagytam és priorizáltam, hogy most a séta ideje jött el.
Ezt Flo is így gondolta, mert kezében a cipővel állt az ajtónál. A cipővel és Juci Mama papucsával. Utóbbira nem tudom mi szükség volt, de amikor megpróbáltam elvenni Tőle, akkor érthetetlen hiszti szerű megnyilvánulásban tört ki. Valahogy a cipőt és a nadrágot sikerült rávarázsolni, de a végére már a padlón fekve tombolt a papucsért.
Gondoltam, akkor én most hátradőlök és teret engedek ennek. Finoman megjegyeztem neki, hogy ha le akar menni, akkor ősz lévén még egy két ruhadarabra szüksége van és itt várom, ha úgy érzi készen áll felvenni egy pulcsit is.
Az esélytelenek nyugalma szállt meg, mert éreztem, hogy az én feszültségem csak olaj lenne a tűzre. A terv bevált, az információ célba ért. Néhány perc múlva hozta a kis pulcsiját, nyújtotta a kezét is és végre elindulhattunk.
Miután a munkahelyemen jelenleg aktív állományúaknak, a délelőtti kálváriát elmeséltem és némi kis kedvenc sütit behabzsoltam (pont névnapoztak 😉 ), sikeres bevásárlás következett, ugyanis egy újabb nagy ötlet pattant ki a fejemből.
Egy nagy süssünk-főzzünk oldalról kapott hírlevélben, gyorsan elkészíthető, olcsó egytálételes recepteket ajánlottak. Választottam egyet és beszereztem a hozzávalókat. Erről majd később…
3. nagy ötlet- ásítozó gyerekkel játszótérre menni
(mert jelezte, hogy szeretné és megjegyzem még elvileg nem volt alvásidő, főleg, hogy ilyen későn ébredt)
Szóval a fáradt gyermek esete azzal zárult a játszótéren, hogy egyszer lefejelt valamit, egyszer pedig arccal levette a kavicsos földet, kisebb mennyiségű kavicsot el is majszolt szegény. Legalább már tuti nem éhes. Ááááá.
Akkor menjünk aludni, aztán neki tudok állni a “20 perc elkészítési idő, 15 perc sütéses” ebédemnek.
4. nagy ötlet- elhinni, amit az interneten olvasok
A 40 perces alvási ciklus végén, amikor Flóra megébredt még javában főztem a karfiolt és készítettem a mártást. Szóval mindent félbe hagytam, az ébredő gyermek miatt, a konyhában lévő extra mosatlanról és felhalmozott edényekről nem is beszélve.
Sikeres visszaaltatás alatt a szószom összeállt… . Na mindegy, valamit varázsoltam belőle és végül minden egyben sült a sütőben. Nem akartam elhinni.
Miután Flóra felébredt, gyorsan felraktam a biztonsági rácsot a konyhaajtóra, mondván, hogy meleg a tűzhely. Ekkor jött a felismerés, hogy ezt már reggel is megtehettem volna és akkor legalább el tudtam volna mosogatni. Végül ezzel az ötlettel és azzal, hogy a közben megérkező Apa lefoglalta a gyereket, sikerült felszámolnom a káoszt és egész nyugis lett a délután többi része.
A tanulságot levontam, aztán kiderül, hogy legközelebb belefutok-e hasonlóan “tartalmas” napba.
Ja, hogy 23:40 van és én tornázni akartam reggel 9 kor ? 😀
Helga
Kommentek