A mai nap nagyon jól indult. Az új reggelizési technikának köszönhetően, én is ülve fogyasztottam el a napindító falatokat. Szuperül eljátszott egyedül Flóra, amíg elkészültem. Teljesen nyugodtan kezelte az öltözést, semmi hiszti. Mindent kézbe vettem és a legédesebb 10kg+ os teherrel a karomon el is indulhattunk. A földszinten összefutottunk a szomszédokkal, Flóra szokás szerint elvarázsolta a ház lakóit, mosolygott, “dumált”, én meg bezsebeltem az elismerő, cukiskodó szavakat, majd elégedetten indultunk tovább a babakocsihoz.
Miután a több lakattal védett pincébe sikerült bejutnunk és a gyermeket gondosan elhelyeztem a babakocsiban, mert a szomszédoktól kapott ajándék lufinak köszönhetően, ezt is nyugisan tűrte. Minden tökéletes volt, kivéve, hogy derült égből villámcsapásként ért a felismerés, hogy mindent hoztam, csak a saját kabátomat nem. ÁÁÁÁÁ!
Gyerek kocsiból kivesz, hét lakat alatt őrzött pince visszazár, gyerekkel a kézben a harmadikra fel, kabát felvesz, vissza a földszintre, lakatok nyílnak, gyerek elhelyezve a babakocsiban és mehetünk. Sietnünk kellett, mert az időjárás jelentő telefonos program szerint 10-11 között nem írt esőt, ezen kívül viszont egész nap. Szóval most vagy soha alapon mennünk kell, hiszen tudjuk milyen az, ha egész nap nem lehet kimozdulni egy totyogóval!
Na igen, megint hittem az “okosnetnek”, de ahogy kiléptünk az ajtón, elkezdett csöpögni az eső. Mondanom sem kell még csak 10:20 volt. Minket viszont ez sem tartott vissza, végül is tök jól felkészültem, sem esernyő nem volt nálam, sem lábzsák a babakocsin, az esővédőről nem is beszélve. Még jó, hogy tavaly ilyenkor az újszülött gyermekkel (akivel ki kell menni a levegőre bármi is van), szóval felfedeztük már a tuti séta helyeket eső esetére.
Avagy milyen jó is L alakban sétálgatni egy kinyúló tetőszerkezettel ellátott épület mellett 😀 Szerencsére az épületen belül üzlet is volt, így Flórának volt látnivaló (a vásárlók tekintetében), én pedig egy gyors barátnői csevejt lefolytattam röpke 30 percben, aztán indulhattunk is haza. Nyilván otthon ez a beszélgetés esélytelen lett volna egy kíváncsi, minden iránt (ami főleg az én telefonom) érdeklődő 1 évessel.
Ismerős az a babona, ami arról szól, hogy ha vissza kell menned valamiért a lakásba, akkor szerencsétlenség fog érni? Na akkor ez pipa gondoltam. Ezért esik.
(Itt jegyezném meg, hogy egy “segítőmtől” tudom, hogy a babona valójában félelmeken alapszik… Szóval ne féljetek! Nem érdemes.)
Babona ide vagy oda, nem csak az eső kezdett esni a “kabátom miatt”, hanem a kis kíváncsi 1 évesem letesztelte, hogy a megkaparintott köptetős üveg eltörik-e, ha teljes erőből földhöz vágja.
Az eredmény megdöbbentő lesz: IGEN 😂😭
Mivel az üveg még a dobozában volt, így komolyabb baj nem történt, csak ahogy felemeltem a dobozt, azzal a lendülettel csöpögtettem végig mindenhová a ragadós szirupot, elsőként a gyermekem fejére és ruhájára.
Meg kell hagyni, elég menő sérót tudtam neki lőni így 😆
Szóval gyerek az etetőszékbe, hogy anya fel tudjon takarítani, majd rögtönzött hajmosás popsi törlőkendővel, ruhacsere és jöhet a déli alvás.
A legjobbkor…
…és köszi, tudom, gyerekzár a szekrényre!
GoWithTheFl🌸
Helga
Kommentek