Ez a nap ismét az emlékkönyvembe való, a szó legironikusabb értelmében.
A reggel úgy indult, hogy, amit a kezembe vettem, azt sikerült kiborítani, úgyhogy igazán “mesés” volt minden. Hamupipőke üzemmódban törölgettem gondosan.
Szerencsére nagyon napos, gyönyörű, őszi idő volt, így legalább sikerült nekem nem kiborulni. El is indultunk Fl🌸val a szokásos délelőtti sétára és játszóterezésre. A ház mögött összefutottunk Szofi kutyával, úgyhogy Flóra egyszerre volt boldog és riadt, mert általában csak tisztes távolságból fejezi ki igazán a rajongását a kutyusok iránt, de akkor nagyon. 😊 Vaaaa, vaaaa. 🐶 Szigorú érdeklődéssel végignéztük, ahogy Szofi kutya 3x is megtalálta, hogy a gazdi melyik kezében rejtőzik a jutalom falat, aztán tovább indultunk.
A harmonikás nénit is kellő komolysággal hallgattuk meg a belvárosban. Bedobtuk a kis heti adakozásra szánt aprónkat és tovább mentünk. Ma nem volt a szokásos integetés, mosolygás. Néha hanyagul megrázta a rumba tököt. Gondoltam, akkor itt játszóterezés sem lesz, mert nagyon chill üzemmódban van a kisasszony.
Persze ahogy meglátta a játszóteret, hangos ööözéssel és mutogatással hozta tudtomra, hogy ide bizony bemegyünk Muttter. Egy kislány (nagyobb, mint Flo) és az anyukája voltak a játszón. Ahhoz képest, hogy az elején nem akarta, hogy Flóra is “vásároljon” a boltjában, a végén már annyira megnyílt és adakozóvá vált a lány, hogy héjastól tolta volna Flo szájába és szemébe a banánt 😬 Flórának ez annyira nem tetszett, főleg, hogy előtte olyan hisztit sikerült penderítenie, amiért az anyuka táskáját nem pakolhatta ki, hogy engem is meglepett. Azt hiszem most már ilyenekre is fel kell készülnöm. Még barterben sem kellett neki semmi. Bár a táska a jó ízlés határait erősen súrolta, Flo mégis valami erős kötődést érzett iránta. 😆 Erről nem készítettem “emlék montázst”, viszont arról igen, hogy kettőt pislogtam és egyedül felment a csúszdához vezető lépcsőn és egy kis gondolkozás után le is csúszott azon. Úgy voltam vele, hogy nézzük mit tud egyedül, na meg a lendület is akkora volt, hogy ezt akkor is meg tudtam volna, ha nem akarom. 🙊 Popóra landolt az alján, de nem volt különösebb reakció. Visszakanyarodva… valahogy sikerült Flórát leválasztani a szegecses táskáról és végre elindultunk haza.
Itthon fejest ugrottunk előbb egy szekrény szélébe, majd kimerítő sírás után az ágyba is. Ekkor ért a felismerés, hogy annak az erősen elszánt tekintetnek eredménye is lett a játszótéren. 💩 Így már érthetőbb a ma délelőtti kissé “feszült” hozzáállása. Már csak abban bízom, hogy nem Szofi kutya izgatott érdeklődésétől csokizta össze magát a séta elején. 😅
GoWithTheFl🌸
Helga