Az egyik legnagyszerűbb dolog abban, ha gyermeke van az embernek, hogy biztosan minden nap lesz valami megmosolyogtató vagy kacagtató élménye, pillanata.
A kis mimikájuk, néha bizonytalan járásuk, a sikítozásuk, ahogy a kis kezüket vagy ujjacskájukat használják, ahogy próbálnak utánozni minket, felnőtteket, ahogy mindennek kitörő lelkesedéssel tudnak örülni, ahogy felpörögnek evés után és 100x körbefutják a lakást, ahogy próbálják formálni a szavakat a szájukkal…
…mind-mind mosolyt csal az ember arcára.
A héten Flóra elbújt az átlátszó ajtó mögé és úgy kiabálta, hogy Ajjja, Ajjja, Jaaajaaajeejee. Szabad fordításban annyit tesz, “Anya, gyere! Keress meg!”
A vicces az volt, hogy először tényleg nem találtam meg. 🙈
Ma pedig mikor az esti meseolvasáshoz készültünk és hátra akartam dőlni a falnak, az éjjeli lámpa lekapcsolt. Vagyis érintkezési hiba miatt fel-le kapcsolt, ahogy próbáltam úgy helyezkedni, hogy nekem is kényelmes legyen és Bumburi kalandjait is lássuk. 🐶
Miután ez 3-4x megtörtént és végre sikerült felvennem a kívánt pózt, egyszer csak azt látom, hogy Flóra hosszan becsukja a szemeit, majd kinyitja és ezt bőszen ismételgeti. A kacsintására hajazott a dolog, de aztán hamar összeraktam, hogy a lámpát utánozza, ahogy sötét lett és újra világos.
Rendesen megnevettetett a kisasszony, mert nyilván extra cuki a kacsintós feje. 😜
Eszembe jutott az a Jóbarátok jelenet is, mikor Phoebe azt hiszi, hogy a pislogásával kapcsolja ki-be a tv-t. 😆
Köszi ezeket a pillanatokat Kislányom! Imádlak!
GoWithTheFl🌸
Helga
Kommentek